Fazekas Gábor a Brutálfutáson járt. Olvassátok beszámolóját olyan élvezettel, mint ahogy ő teljesítette a versenyt :)
Hogy is kerültem ide!?
Nem vagyok nagy futó, sőt versenyekre sem nagyon járok, de egyik edzés után beszélgettünk a haverommal és szóba került a brutálfutás. Kiderült, hogy Ő és a barátja is gondolkodnak rajta, így elhatároztuk, hogy benevezünk! Megkaptuk a rajtszámokat és választottunk időpontot.
A helyszín megtalálása számomra nehézkesre sikeredett, mert a megadott címen minden volt csak motocross pálya nem! Akkor meg igazán kétségbe estem mikor a helyiek közül többen nem is tudták, hogy van crosspályájuk. Végül megérkeztünk, chip átvétel, majd a kezünkre írták a rajtszámot. Nem sokkal a rajt előtt érkeztünk a keresgélés miatt, így gyors átmozgatás, majd irány a start.
A 13:00 órásra iratkoztunk fel, amitől tartottam a nevezéskor, mert június 20-án a legnagyobb melegben futni, hát nem is tudom, de mint utólag kiderült nagyon jól választottunk, mert az időjárás tökéletes volt ehhez a versenyhez, napsütés és kb. 25°C. Minden órában indult futam, amely két csoportra volt bontva, hogy elkerüljék az esetleges torlódásokat az akadályoknál. A táv 7 km és 17 db akadály, amik közül többet is kétszer kellett teljesíteni. Egy külső, egy belső körből, egy erdős részből és végül ismét a belső körből épület fel a vonalvezetés.
A rajtnál a cipőket le kellett venni és elhelyezni az arra kijelölt helyen, vagy távolabb. Amikor elindították a versenyt, akkor rohanás a cipőhöz, felvesz és futás. Ha nem vagy ügyes, akkor már itt is sokat veszíthetsz! Akülső körön lévő első akadály egy kb. 1 m magas szalmabála volt, amit át kellett ugrani, majd jött pár szalag, ami alatt át kellett bújni és utána két kisebb méretű álcaháló, amit szintén le kellett küzdeni (ennek is megvan a technikája, mint kiderült). Egy kis terepfutás, ami a belső részhez vezetett.
Itt elkezdődött a finomság! Az első egy térdig érő vizesárok volt, amin át kellett gázolni! A következő egy háromemeletes szalmabála, amin át kellett mászni! Ezután egy nagyobb, derékig érő, vízzel teli árok várt minket! Ebben is megmártóztunk! Kimásztunk és alig tettünk meg pár métert máris egy teljesen sötét alagútba irányítottak minket és még füstgép is volt, hogy még finomabb legyen! Semmit sem láttunk! Következő próbatétel egy vízzel szétáztatott doboldal, amin kézzel-lábbal kapartunk, hogy feljussunk a tetejére. Természetesen ezután a jól megérdemelt fellocsolt fólia jött, amin lecsúszhattunk volna, ha csúszott volna a ruhánk, de számunkra ez az élmény elmaradt, így itt is futottunk. Az összes víz lefelé ment, így mi más jöhetett, mint a sárban futás.
A dagonyázás után, hogy lemossuk magunkról a megérdemelt piszkot ugrás egy vizesárokba, ahol egy akadály várt minket a víz felszínére helyezve. Nem maradt más, mint lefelé, így nagylevegő, majd a túloldalt tisztán és frissen fürödve találkoztunk. Szép is lenne, de ez a víz nem fürdővíz volt! Ismét egy álcaháló, de ez jóval hosszabb, mint eddig bármelyik, majd egy kis hegymászás és következhet a pihentető fekvés!Bizony ám! Fekvés, de bele a sárba és indulhat a kúszás, mert a szögesdrót a fejünk és a hátsónk felett volt. Nem, nem lőttek közben!
A pálya külső, erdős részéhez ismét egy szalmabálán verekedtük magunkat át. Itt volt az egyetlen frissítő pont, bár minek is több, volt elég víz eddig is. Az erdőben terepfutás volt a jellemző kisebb akadályokkal, mint pl. álcaháló, de mögötte autógumik lógtak a fáról, ezeket is kikerülni, miközben átbújunk a háló alatt. Majd egy fatörzsekből álló akadálypályával találkoztunk és egy árokkal, amin simán csak át kellett futni le, majd fel. A belső pályára visszavezető úton egy autógumi kupaccal szembesültünk, és ismét egy szalmabálával.
Ekkor elkezdődött az utolsó kör. Ismét az előzőekben leírt sorrendben, kis vizesárok, nagy vizesárok, sötét alagút/köd, saras domboldal, csúszás (ami ismét nem sikerült :)), dagonya, fürdés az akadály alatt, hosszú álcaháló, hegymászás, szögesdrót, végül a háromemeletes szalmabála megmászása és a várva várt befutó!!!
A pálya és az akadályok nekem nagyon tetszettek, jól megcsinálták a szervezők. Szerintem bárki, aki elindul, teljesíteni tudja! Valaki gyorsabban, valaki lassabban, de szerintem nem csak a verseny fontos, hanem, hogy ott voltam, jól éreztem magam és teljesítettem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nem bántam meg, hogy neveztem és remélem jövőre többen eljövünk, és együtt malackodunk egy nagyot! :)
ui: a fentebb leírt pályát 41:19-es idővel zártuk
