Címlap Sosai Oyama A száz ellenfeles kumite

A száz ellenfeles kumite

 

A kyokushin karate védjegye: a 100 ellenfeles küzdelem

 

Vasakarat, bátorság, elszántság - ezek mind-mind alapkövetelmények ahhoz, hogy valaki teljesítse a százellenfeles küzdelmet (hyakunin kumite), a harcművészet talán legnehezebb mentális és fizikai próbatételét. A száz, egyenként jellemzően másfélperces küzdelem olyan dimenzióba helyezi a harci tudást és kitartást, amely egy átlagember számára elérhetetlem teljesítményt követel. De ne feledjük: az átlagot is csak azért tudjuk belőni, mert mindig vannak átlag feletti képességek...

Túl minden határon

A teljesítőképesség boncolgatása előtt kapcsoljunk az Arénába: egy küzdő-világbajnokságon körübelül 7-8 fordulót kell a bajnoknak megnyernie, ami körübelül félórát vesz igénybe. A fightok közt vannak pihenők, a sérüléseket lehet ápolni, a fejben rendet lehet rakni.

Most kapcsoljunk vissza: képzeljük el magunknak egy négy órán át tartó brutális full-contact harcot, ahol csak fog- és herevédő csökkenti a sérülésveszélyt.

A nyolcadik ellenfél után már mindenünk fáj. Pihent ellenfeleink gyorsabbak, erősebbek, ráadásul az irántunk tanúsított tiszteletből minden erejüket és tudásukat bevetik ellenünk, miközben mi már a végső erőtartalékokat is mozgósítjuk. És ez a lényeg... Oyama elképzelése ugyanis az volt, hogy a kyokushin karate legvégső próbatétele a száz, egymás után következő ellenféllel történő küzdelem, mert teljes valójában csak ebben a "műfajban" mutatkozhat meg az elhivatottság és az elszántság.

Az "ötlet" a híres kardvívó szamurájtól, Yamaoka Tesshutól származik, akiről úgy tartják: ő teljesített először 100 ellenfeles párbajsorozatot. A legendárium szerint egyetlen küzdelmet sem veszített el a sorozatban. A harcművészet történetének következő ilyen próbatétele Masahiko Kimura, a világ talán legnevesebb judomesterének nevéhez fűződik. "Kimura előtt nem volt Kimura, Kimura után nem lesz Kimura." - ez a szlogen ma is él. Nem véletlenül, ugyanis Kimura úgy teljesített egy száz ellenfeles dobás-sorozatot, hogy a következő nap megismételte ugyanazt. Vereség nélkül.

Elődei próbatételeit látva a kyokushin karate alapítója, Mas Oyama elhatározta: ő is próbára teszi képességeit. Kiválasztotta a legjobb és legerősebb tanítványait, akik egymást váltva küzdöttek meg a nagymesterrel. Háromszáz összecsapás zajlott le. Oyama minden meccset megnyert, de komoly sérüléseket szenvedett. A történet szerint Oyama a negyedik napon is folytatni akarta a küzdelmeket, de senki sem volt hajlandó és képes tovább harcolni.

Ettől kezdve Oyama a 100 ember elleni küzdelmet a 4. dan kivívásának követelményévé tette meg. Hamarosan azonban rá kellett ébrednie, hogy csak nagyon kevesekben van meg az a "spirit", amely szükséges a próba teljesítéséhez - annak ellenére, hogy fizikálisan könnyűszerrel képesek lennének véghezvinni a küldetést.

"A 100 ellenfeles küzdelem csak a kyokushinban létezik, és annak a legkeményebb része. Ha le akarod mérni a karate gyakorlásában elért jártasságod, próbáld csak meg egyszer! Ez azt jelenti, hogy addig küzdesz, amíg csak úgy érzed, hogy nem tudod folytatni, de mégis folytatod..." - foglalta össze a kihívás lényegét a Sosai.

Kezdetben a 100 küzdelmet két nap alatt is lehetett teljesíteni, 1967 után viszont Mas Oyama kijelentette: valamennyi küzdelmet egy nap alatt kell abszolválnia a kihívónak. Azonban nem elég, hogy a harcos "letudja" a 100 ellenfelet - a küzdelmek 50%-át tisztán meg is kell nyernie. Ha leütik, öt másodpercen belül újra harcképesnek kell lennie, különben elbukott. Ma egy-egy ilyen küzdelem 1,5 percig tart kivéve, ha a küzdelem nem KO-val ér véget.

Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire a legjobb tanítványok teljesíteni tudták a végső kihívást, ám ugyanakkor jónéhány kiváló mester kudarcot vallott - még a kevés vállalkozó közül is sokan elbuktak a fizikai és szellemi kihíváson. Az okokat talán felesleges keresni, hiszen a "spirit", az "OSU lelkületének" megfejtése gyakorlatilag lehetetlen a racionális világ racionális következtetéseinek felsorolásával.

 

A legendás 18 - Akik teljesítették a próbát

Az alábbi lista azokat a harcművészeket sorolja fel, akik sikerrel jutottak túl a próbán. Közülük néhányan még ma is aktívak.
(Az országnév a helyszínt, az évszám a teljesítés idejét jelzi.)


Steve Arneil - 7. dan / Nagy-Britannia (1965. május 21.)

Jelenled 8. dan-os mester volt az első, aki az összes küzdelmet egy nap alatt teljesítette. Jelenleg az International Federation of Karate (IFK) vezetője, széhelyez az Egyesült Királyságban van, s nem áll kapcsolatban a japán Honbu-val.

 

 

 

Tadashi Nakamura - 7. dan / Japán (1965. október 15.)

Ma ő Kaicho Nakamura, a World Seido Karate alapítója, aminek a székhelye New York-ban van.

 

 

 

Shigeru Oyama - 7. dan / Japán (1966. szeptember 17.)

Nem rokona Sosai Oyama-nak, s ma már saját stílusszervezetét, a Wolrd Oyama Karate-t New York-ban.

 

 

Loek Hollander - 8. dan / Hollandia (1967. augusztus 5.)

Az I.K.O Kyokushinkai Kan európai szervezetének volt egyik vezetője shihan Antonio Pinero mellett. 2010. nyarán megalakította saját világszervezetét shihan Antonio Pinero-val és shihan Andre Drewniak-kal, Kyokushin World Federation (KWF) néven.

 

John Jarvis - 4. dan / Új-Zéland (1967. november 10.)

Jarvis Sensei 1965-ben 2 évet töltött Londonban, tanult Steve Arneil-től (aki a brit Kyokushinkai Karate akkori vezetője volt), mielőtt elutazott volna vonattal Japánba a néhai világhírű Mas Oyama mesterhez. Jarvis Sensei volt az 5. személy a világon, aki teljesítette a 100 embert harcot és sorolták 5. dan fokozatot kapott Oyama mestertől. 1977-ben kilépett a Kyokushinkai-ból a filozófiai különbségei miatt. Judo-ból vizsgázott 2. dan-ra és iaido-t (tradícionális kardvívást) tanult. Nem sokkal később Higaonna Senseiszervezetéhez csatlakozott. Bár visszavonult a karate-tól 1987-ben, kapcsolata továbbra is fűződik a karate-hoz, valamint a klasszikus harcművészetekhez.

 

Miyuki Miura - 4. dan / Japán (1972. április 13. - 1973. április 13.?)

Mivel a második kísérlet eltelt száz csaták egy nap Miyki Miura. Stoczenie száz két perc sétára egy nap, anélkül, hogy a kitöltés nagyon fárasztó. Küzdelem tartott körülbelül két órán át, néha kevesebb, ha a játékos sikerült befejezni egyes küzdelmei idő előtt.Azok, akik egy ilyen kihívást kell jó formában szellemileg és fizikailag is. Miura azt mondja, hogy több óra elteltével a minta volt, a duzzadt szerv. Ha megnyomja bármely részét a hüvelykujj, duzzanat volt a sor, hogy a második kanyarban az ujját. A két nap szükséges segítséget kezelésében a fiziológiai szükségletek, mert nem tudta lehajol. Hyakushin-kumite egy hatalmas eredmény, de annak negatív hatásait is nagyon súlyos.
Az elkövetkező néhány évben, ott már sok kísérletet, hogy a vizsga sikeres letétele hyakushin-kumite, de egyiküknek sem sikerült. Talán hatással volt, hogy 1968-ban kezdte szervezésében versenyeken Oyama harcok pełnokontaktowych. Sport a verseny jelentette, hogy a diákok nem fordítanak elég időt, hogy felkészüljünk a teszt egy száz csaták.

 

Howard Collins - 7. dan / Wales (1972. december 1.)

 

 

 

 

Shokei Akiyoshi Matsui - 4. dan / Japán (1986. május 18. - 15?)

 

Ademir Sidney Ferreira de Costa - X. dan / Brazília (1987.)

 

Kaiji Sanpei - 4 dan / Japán (1990. szeptember 29.)

 

 

Akira Masuda - X. dan / Japán (1991. május 21.)

 

Kenji Yamaki - X. dan Japán (1995. március 13.)

 

 

Fancisco-Alves Filho - 5. dan Brazília (1995. február és március)

A K-1-ből is ismert brazil mester kétszer is teljesítette a brutálisan nehéz kihívást - első alkalommal Brazíliában, másodszor Japánban (ugyanazon a napon, amikor Kenji Yamaki).

 

 

Hajime Kazumi - 3. dan / Japán (1999. március 12.)

 

Klaus Rex - 6. dan / Spanyolország (2002. december 15.)




Naomi Woods - X. dan / Ausztrália (2004. július 4.)
A harcos első nőként teljesítette a próbatételt. Ellenfelei kivétel nélkül fekete öves mesterek voltak.


Robert Devane - 3. dan / Írország (2006)

 

2006 - Kohsuke Nakamura


Artur Hovhannisian - 3. dan / Japán (2009. március 29.)

 

 

Sosai Oyama - Masutatsu Oyama élete